Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szarvas Melinda: Láthatatlan létezés, Alföld, 2019. 7. 120- 123.

2019.09.06


Láthatatlan létezés GÉCZI JÁNOS: SZIGET, ESTE HÉT ÉS HÉT TÍZ KÖZÖTT
„Ha egy fa kidôl az erdôben, vajon ad-e hangot, ha senki nincs ott, aki hallja?” – Géczi János legújabb kötete mintha e metafizikai talány köré épülne fel, a láthatatlan létezés nyomait kutatva, megkérdôjelezve mind a megfigyelô, mind a megfi gyelt rögzítettnek gondolt valóságosságát. A Sziget olyan világot jelöl, amelynek meg ragadhatóságát a jelen idô illékonysága teszi lehetetlenné. A tér és az idô szoros, egymástól elválaszthatatlan tapasztalhatóságát hangsúlyozza már a kötet fô- és al címe is: Sziget, este hét és hét tíz között . A Tiszatáj gondozásában megjelent mû rendkívül összetett, ám sûrû szövése is épp azt szolgálja, hogy az olvasó hosszan elidôzhessen a benne megjelenített világban. A szerzô életmûvében visszatérô megszólalói pozíció a passzív megfigyelôé, többek között ennek révén is szervesen kapcsolódik Géczi elôzô mûveihez a most megjelent könyv. Ám véleményem szerint az utóbbi esetében annál sokkal markánsabb, erôsebb és komplex önálló világot mûködtetô szövegrôl van szó, mint hogy mindenáron az életmû korábbi darabjai felôl kelljen és/vagy lehessen csak megközelíteni. A fülszöveg az egy 1993-ban átélt háromhetes (huszonegy napos) adriai út él ményeit és tapasztalatait közvetítô, 1994-ben a Jelenkornál megjelent 21 rovinj címû kötettel rokonítja a Szigetet, amely ezen összevetés értelmében „már a szigetek egyikén otthont talált költô számvetése a mediterráneumban”. Noha a 2015 és 2017 között született költeményeket összefogó mostani versciklus –
120
köszönhetôen a már említett sokrétûségnek – joggal vizsgálható és sikeresen elemezhetô a ko rábbi mûvekbôl, köztük a huszonöt évvel ezelôtti élmények által inspirált 21 ro vinj címûbôl is már megismert költôi megoldások felôl, izgalmasabbnak vélem a Sziget precízen szerkesztett struktúrája által mutatott irányt követni. Tudniillik az olvasó sokáig nem kap referenciálisan értelmezhetô kapaszkodót ar ra vonatkozóan, hogy a kötet fôcímében megjelenô sziget valóságosan is létezô-e (s így például a horvátországi Rovinj térségéhez köthetô-e), vagy a szerzô által elgondolt helyrôl van-e szó. Ebbôl következôen mindez mindegynek is tekinthetô, vagyis aligha ez a szempont visz közelebb a mûhöz magához. Sôt, a sziget imaginárius voltát hangsúlyozza a kimondottan ízléses és izgalmas borító is, amely Hal mi-Horváth István festményének felhasználásával készült. Ezen mintha épp a stilizált, szabályos négyszög alakú sziget lenne látható azúr tengerszínben, némiképp megfordított valóságot mutatva. A kötet elsô versei is azt az érzetet keltik, mintha a Sziget egy paradicsomi közeg lenne, a teremtés helye, ahová a létezés kezdete köthetô. Géczi János új versciklusa (annak is fôként az elsô fele) a nyelv általi te remtés és létezés mozzanatait tematizálja igen érzékenyen. Az elsô, Hûség címû versben olvasható: „Mivel létezik, aminek / nincs kezdete, s egyszer csak a nyelven / át belép a létbe, hogy legyen.” (7.) A nyelv által teremthetô világ leginkább emb lematikus szereplôje a fizikai érzékelés révén valóságosnak aligha tekinthetô, a nyelvben mégis létezô kentaur, amely a … forrást címû költeményben foglaltak szerint is „csupa-csupa szólítás!” (16.). A Sziget versei a nyelv funkciója egy ér telmû: „meghatározza / a meghatározatlant” (9.). Géczi költôi világában az ember is (mint ún. kultúrlény mindenképp) a kom munikáció evolúciójának a terméke, ennélfogva a nyelvtôl (és az az által felépíthetô világtól) elválaszthatatlan: a „lét lakói, miként a görög egyházatyák ál lítják, / betûkbôl állnak, úgy épülnek fel az isteni ABC-bôl, / mint fakózöld kövekbôl a vízparti ház” (11.). A világ és a nyelv így létrejövô struktúrája a Sziget költeményeibôl kirajzolódó valóság felépítésének értelmezését is meghatározza: a kötet egyik fô kérdése és témája a rész–egész viszony relativitásának megmutatása. Ami az egyik szempontból rész, az a másikból egésznek tekinthetô, ráadásul a szerzô ezekhez a jellemzôkhöz látszólag különbözô értékeket is köt, teljesnek, épnek té telezve azt, ami egész, és töredékesnek, tökéletlennek a részt. Ugyanakkor épp a viszonylagosság miatt ezek rögzíthetetlen értékítéletek. Ahogy a már idézett … forrást címû versben is olvasható: a Szigetben megjelenített világban könnyen le het valami „teljes a töredékességében” is. (15.) Géczi János arra a fontos tényre hívja fel az olvasó figyelmét újra és újra, hogy a valóságérzékelés az azt megfigyelô perspektívájának, értelmezésének a függvénye, ebbôl következôen az értékítéletek és a tapasztalhatósága szerint a valóság is rögzítetlen, folyamatosan értelmezésre szorul, és a benne élô megfigyelôt erre is kényszeríti. A nyelvvel kapcsolatban az imént említett rész–egész viszony a történet felépítéséig vezet. Az … eget címû költeményben olvasható: „Akkortájt / a darabos be szédhez álltam / közel, ô a történethez vonzódott.” (24.) Noha ebben a költészetben, illetve ennek a kötetnek a darabjaiban a világ a nyelv által épül fel, s az így lét rejövô közeget a benne élô megfigyelô is a nyelv által tapasztalhatja valóságnak, az idegenség mégis alapvetôen meghatározza a létérzékelést. A megfigyelô szá
121
mára „[h]iába minden, nincs nyelv, / amelyben otthon érezné magát” (32.). A Géczi János költészetét általában is jellemzô személytelenség a Sziget lapjain egészen izgalmas módon valósul meg: egyik költemény sem engedi elfelejteni, hogy az olvasott tapasztalatok és érzékelések egy névtelen megfigyelô perspektíváját tük rözik, vagyis bizonyos szempontból a személy alapvetôen meghatározó alanya a verseknek, a költészet mégsem válik személyessé abban az értelemben, hogy na gyobb teret engedne a lírai megszólaló érzései vagy gondolatai tolmácsolá sá nak. „[T]ûrhetetlen a forróság, mint a / költôi magatartás a versben.” – áll a … pillanat címû költeményben. (69.) Pár oldallal ezt követôen a … megfigyelô cí mû versben pedig ez: „Nem tudom, miért nem / egyes szám elsô személyben // mond tam ezt el? Nem tudom, / miért távolítok?” (74.) Ez az objektivitásra törekvés, a szubjektum ilyen mértékû háttérbe szorítása azt a költészettörténeti hagyományt is egyértelmûen kijelöli, amelyhez a Sziget köthetô. A tárgyias és objektív líra Gé czi prózaverseire gyakorolt hatása érezhetô; a … között címû költemény aligha szán dékolatlanul idézi Nemes Nagy Ágnes költészetét. A Sziget prózaversei többnyire rímtelenek, ami jól áll nekik, olyannyira, hogy ami kor ritkán mégis sorvégi összecsengést hallhat az olvasó, az sután és idegenül hat, ahogy a … halpiaca címû versben: „Jól tette-e. avagy sem, okkal vagy nem okkal, / ez az évszak sem bírt el az álmatlanokkal.” (43.) A költemények formája a sorvégekre kerülô szavak széttöredezettsége révén is szorosan kapcsolódik a ko rábban már említett egyik fô témához, a rész-egész viszony árnyalásához. A szavak sok esetben (legtöbbször költészetileg indokolt helyeken) elválasztva kerülnek egy-egy sor végére, s összetett szó esetében sem feltétlenül szóhatáron töri a verssorokat a szerzô. Ilyen, az elválasztott kifejezést rögtön ábrázoló megoldás olvasható az … örökkévalóságban címû költeményben is: „megbi- / csakló mondat” (60.). A töredezettség, töredékesség a kötet borítóján olvasható fôcímben is látható (a sziget szó vonalakkal szabdaltan szerepel és ekként olvasható csak), s ezt tükrözik a költemények címe is, amelyek – már az eddigi idézeteknél is látható – há rom ponttal bevezetett egyetlen szóból állnak. Mindössze három eltérô formájú cí met viselô vers található a kötetben, amelyek mindegyike fôbb helyen szerepel. A legutolsó oldalon olvasható magyarázat meglehetôsen prózai: „A ciklusból kiemelhetônek bizonyult és magukat önállóan is képviselô versek irodalmi folyóiratokban, periodikában jelentek meg.” A többi 57 költemény címe a három pont révén látszólagos hiányt jelez, s az olvasó vélhetôen csak a többedik vers elolvasása után döbben rá, hogy a címet követôen épp a hiányzónak vélt részt olvashatja: a költemények címe ugyanis egyben az utolsó szavuk is. A címek és a költemények ilyen szoros kapcsolódása egyszerre okozza a versek magukba zárulását – a kötetben szövegszigetekként szerepelve –, és jelenít meg ugyanakkor egyfajta körforgást, minden vers utolsó sorával visszatérítve az adott költemény címéhez. Utóbbi hatás a Szigetbôl kirajzolódó idôszerkezetet, pon tosabban a különbözô idôsíkokról közvetített tapasztalatot is érzékelteti. Géczi Já nos legújabb kötetében a jelen idô megragadására tett állandó kísérlet épp e szándék reménytelenségét hangsúlyozza. A költeményekben olvasható valamenynyi ta pasztalás csak az átélése, illetve a megfigyelése pillanatában rögzíthetô abban az ál lapotában, amelyet a versek mutatnak. Az El Kazovszkij kisgrafikájához
122
írt … odaát címû költeményben olvasható: „a jelen, amelynek két szárnya / a múltba és a jövôbe egyszerre csap” (37.). Némileg leegyszerûsített megfogalmazása ennek a küzdelemnek a már korábban is idézett … halpiaca címû versben található: „Az lesz a múlt, ami volt a ma” (43.). Az idô azért is válhat Géczi kötetének fô szervezôjévé, mert a változások, a történések, vagyis a történetek is csak ennek köszönhetôen válnak megtapasztalható vá. A Sziget igen érzékeny leírásokkal teszi világossá, hogy a térbôl – amely már a kö tet fôcíme alapján is tudható: alapvetô fogalma a Szigetnek – az idô által megmutatkozó történet hasít ki helyszíneket. Olyan szigeteket tehát, amelyekhez emlékek kapcsolódnak. Tér, idô, történet és helyszín így válnak egymástól a tapasztalás szintjén elválaszthatatlanokká, a világot kitöltô elemek pedig a ma már láthatatlan, de egykor eleven létezés tanúivá. A … történeté címû költeményben olvasható: „Tele a tér olyan dolgokkal, / amelyeknek sok közük nincs a helyszínhez, / létezésük bizonyíték: // a nagyobb, / elmondhatatlan történeté.” (97.) Géczi János legújabb verseskötete rendkívül sûrû, ám épp szerkezetének és gon dolatiságának összetettsége teszi kétségtelenné, hogy egy tudatosan összeállított kötetrôl, versciklusról van szó a Sziget esetében. Sok mindenre nem tértem ki e kritikában, e mûfajnak nem is feladata minden jellemzôt láthatóvá tenni, így az itt bemutatott gondolatmenet mellett az is talál utat a kötethez, aki Géczi költészetének egyéb jellemzô vonásai felôl közelítene, mint amilyen az erôs képiség, a természetközeliség vagy épp a magasztos és a közönséges éles kontrasztjában megmutatkozó izgalmas világértelmezés. Az minden esetben kétségtelen, hogy a Sziget figyelmet követel olvasójától, ám befogadása ettôl nem válik nehézzé. Annak belátásához vezet, hogy ebben a konkrét hely (sziget) és idô (este hét és hét tíz kö zött) által meghatározott univerzumban érdemes hosszan elidôzni. (Tiszatáj Könyvek)
SZARVAS MELINDA